- Pistike, mondj egy téli gyümölcsöt!
- Síparadicsom.

Móricka szülei, hogy zavartalanul szeretkezhessenek, kitalálják, hogy kiküldik az erkélyre Mórickát, és kérik, hogy folyamatosan mondja, amit lát.
Móricka ki is megy és mondja:
- A szomszéd most áll ki a garázsból.
- Egy mentő elhúz.
- A másik szomszéd kutyát sétáltat.
- A Kovácsék szexelni készülnek.
Erre felfigyelnek a szülők is:
- Hát ezt meg honnan veszed?

- Csak onnan, hogy ők is kiküldték a gyereküket az erkélyre...

Tanárnő: Na, Móricka itt van a térkép. Mutasd meg rajta Amerikát!
Móricka: Tessék, itt van!
Tanárnő: Na, osztály, azt tudjátok, ki fedezte fel Amerikát?

Osztály: Móricka!

- Móricka, mikor szoktál felébredni hétköznap? - kérdezi tőle a tanár.
- Körülbelül másfél órával azután, hogy beérek az iskolába.

Pistikének házi feladatra adják, hogy rímeket kell gyűjteni.
Másnap ki is kérdezik tőle.
A hableány estelen,
Áll a vízben meztelen.
Csendesen mormolja imáját, habok mossák térdét.
Erre a tanárnő:
- Pistike ez itt a végén nem rímel!
Pistike:
-Csak nyugi-nyugi semmi aggály, meglesz a rím is, ha megjön a dagály.

Móricka odamegy a plázában a biztonsági őrhöz:
- Bácsi, tessék nekem segíteni, elvesztettem az apukámat!
- Tudnál róla személyleírást adni?
- Igen, szereti a sört meg a nőket.

Pistike bőg, mikor az anyja hazaér. Kérdezi, mi a baj?
- Az apu kétszer is megvert.
- Miért?
- Megmutattam az ellenőrzőt.
- És?
- Tele volt egyessel, kettessel.
- Ezt megértem, de miért vert meg másodszor is?
- Mert kiderült, hogy az ő gyerekkori bizonyítványát mutattam meg.

A tanár felelteti Mórickát:

- Móricka tudod-e honnan jön az áram?
- Az őserdőből.
- Ezt miből gondolod?
- Mert, amikor a múltkor elment az áram, apa azt mondta:

- Már megint lekapcsolták az áramot ezek a majmok.

Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: "Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!"
- Rendben van Zolika, ötös.
A második Ádámka.
Ő is kimegy, és felrajzol pár dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
"Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak."
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon kérdezi:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi elvtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!

Mórickának ikertestvérei születnek. Az esti fürdetésüket kíváncsian nézi...
Az egyik baba ordít, a másik szép csendben tűri, ahogy mosdatják.
- Mama, ezt a halkabbikat tartsuk meg!