Doktor úr, kérem segítsen! Nagyon gyakran kínoz erős fejfájás.
- Alkoholizál?
- Egy kortyot sem iszom soha.
- Dohányzik?
- Soha nem gyújtottam rá?
- Talán nem étkezik egészségesen?
- Dehogynem. Nagyon odafigyelek az egészséges táplálkozásra.
- Szerelem, nők?
- Nem igazán érdekelnek...
- Akkor sejtem már, mi lehet a baja. A glória szorítja a fejét.

- Nos, hogy érzed maga a pszichológiai kezelések után?
- Köszönöm jól. Tudod, azelőtt mindig azt gondoltam magamról, hogy határozatlan vagyok.
- És most?
- Most már nem vagyok ebben olyan biztos.

Két fickó beszélget:
- Haver képzeld, baj volt a memóriámmal, állandóan cserben hagyott, mindent elfelejtettem. Aztán elmentem egy pszichiáterhez, aki rendbe tett és azóta minden rendben.
- Na, és hogy hívják az illetőt? - kérdi a másik.
- Hmmm... izé... ööö... te, minek nevezik azt a kis kék színű növényt, ami tavasszal nyílik és olyan kellemes illata van?
- Ibolya!
- Ja igen, hát persze ibolya! - majd odakiált a feleségének - Te, Ibolya hogy is hívják azt a pszichiátert?

Így szól egy beteg a nővérnek:
- Nővérke, csókoljon meg!
- No, no, ketteske, már az is szabálytalan, hogy maga alatt fekszem!

Egy vadász az erdőben megbotlik egy kiálló gyökérben, és véletlenül tökön lövi magát a sörétes puskájával.
Beviszik a kórházba és egy kezdő orvos összefoltozza, majd azt mondja:
- Itt van egy barátom címe, délután keresse fel!
- Ő is orvos? - kérdezi a vadász.
- Nem, ő furulyaművész.Majd megmutatja magának, hogyan rakja az ujjait, hogy ne pisálja szembe magát.

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

A vizitre érkező főorvos megdicséri a fekvő beteget:
- No lám Szabó úr, ma már sokkal könnyebben köhög.
- Nem csoda doktor úr, hisz egész éjjel gyakoroltam!

- Üdvözlöm!Uram, önt ma délután sürgősen meg kell műtenünk!
- Azt már nem! Akkor inkább meghalok!
- Nézze, az igazság az, hogy egyik nem zárja ki a másikat...

Megszólal az egyik:
- Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy 2 majom és egy sámli van a fejében és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát kipróbáltam, de semmi nem használt.
- Na, és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik.
- Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszek még egy sámlit.

Az apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy, és megkérdi:
- Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy nemsokára gyereke lesz.
- De hát ez lehetetlen!
- Tudom, viszont a csuklása azonnal elmúlt.