Egy fiatalember elmegy vásárolni, és ahogy őgyeleg a sorok között, észreveszi, hogy akárhová megy, egy idős néni követi. Idegesíti ugyan a dolog, de megpróbálja figyelmen kívül hagyni. Mikor beáll a pénztárhoz, látja, hogy ott áll a néni is a sorban, tőle egy kicsit előbbre. A néni továbbra is fixírozza, majd hirtelen odamegy hozzá:
- Elnézést, fiatalember, nem akartam zavarba hozni, de maga nagyon hasonlít a fiamhoz, aki nemrég halt meg.
- Ó, igazán? - mondja a fiatalember sajnálkozva. - Fogadja a néni részvétemet. Segíthetek valamiben?
- Igen - mondja a néni. - Mikor megyek a boltból kifelé, megtenne nekem egy szívességet? Legyen szíves, kiabálja utánam, hogy "Viszlát, mama"! Tudom, hogy butaság, de nagyon jól esne...
- Semmi akadálya - mondja a fiatalember készségesen.
A néni tényleg kész van a pénztárnál, tolja ki a megrakott kocsit, visszanéz, integet, a fiú visszainteget:
- Viszlát, mama!
Mikor rákerül a sor a pénztárnál, a pénztáros beüti az árt a gépbe, és így szól:
- 213 dollár 50 cent.
- Az nem lehet - mondja a srác -, alig van nálam valami!
- Magánál tényleg nincs sok - mondja a pénztáros -, de a mamája mondta, hogy maga fogja kifizetni az ő számláját is.