Egy család kiköltözik Kanadába, és a kisfiúkat beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Hölgyem, kérem vigyék majd el pszichológushoz a gyereket, mert szokatlan kegyetlenség és agresszivitás látszik rajta.
- Miért, mit csinált?
- Égő csigát rajzolt - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki...Talán volt más is?
- Mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat - mondja az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy Csip, csip, csóka, vak varjúcska?
- Na, jó, de azért a csonka tehén már mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Ja, igen. Erről is van egy nagyon helyes kis dalocskánk: Boci boci tarka, se füle, se farka...
- Mondja, kedves anyuka, semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak...