Megy a farkas az erdőben, már 2 napja nem evett, úgyhogy kegyetlen éhes.
Találkozik a lóval, akit rögtön elkap, és így szól:
- Na ló, én téged most megeszlek.
- Jól van farkas koma, de előbb légy szíves olvasd el az üzenetet ami a patámra van írva!
- Rendben, mutasd!
A ló felemeli a hátsó lábát, a farkas alánéz, amikor is a ló úgy pofán rúgja, hogy 5 méterrel arrébb landol.
10 perc múlva a farkas magához tér, és így szól:
- De hülye vagyok, nem is tudok olvasni!

A macska már napok óta idegesen járkál fel-alá az egérlyuk előtt, de eredménytelenül. Hirtelen eszébe jut, hogy mi lenne, ha ugatással próbálkozna a nyávogás helyett, mondván, hogy akkor előjön az egérke, mivel ahol kutya van, ott macska nem lehet. Így is tesz.
Kijön az egérke, és a macska e szavakkal nyalogatja a szája szélét:
- Hiába, nem árt néha egy idegen nyelvet tudni.

-Mit kell tenned, ha egy dühös orrszarvú rohan feléd?

-Venned kell egy fehér lapot, összetépni, majd az orrszarvú fejére szórni. Így azt hiszi, hogy havazik és megfagy!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Aki hülye az haljon meg! - mondta a hal, és kifeküdt a partra napozni...

Megy a királylány az erdőben, amikor hirtelen elé ugrik egy béka, s a királylány meglepődötten kérdezi tőle:
- Te az a béka vagy, akit ha megcsókolok királyfivá válik, s leélhetem vele az életem?!
- Nem, az az unokaöcsém, velem dugni kell.

3 kicsi süni eltéved az erdőben, rájuk esteledik és az eső is elered.
Megsajnálja őket a jó tündér.
- Sünikék, teljesítem 3 kívánságotokat. Mit kívánsz első sünike?
- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
Otthon terem.
- Mit kívánsz második sünike?
- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
Ő is otthonterem.
- És te, harmadik sünike mit kívánsz?
- Nagyon fázom, nagyon magányos vagyok, bárcsak itt lennének a testvérkéim!

Az öreg farmer elhatározza, hogy itt az ideje, hogy vegyen már egy új kakast a tyúkjainak, hogy jobban tojjanak. Meg is vesz egy fiatal büszke léptű jószágot, és szabadon ereszti a baromfiudvarban.
Az öreg kakas gyanakodva figyeli új királyát szemétdombjának, amint az kerülgeti a tyúkokat.
- Szóval már megint le akarnak cserélni! Ennek a fele se tréfa! Valamit tennem kell! - gondolja magában.
Odasétál a fiatal büszke erőhöz, és így szól:
- Aha! Úgy látom te akarsz az új Casanova lenni itt! Azért még én se vagyok ám a levesbe való, legalábbis még nem most!
Biztos vagyok benne, hogy jobban helytállok mint te! Ha nem hiszed, fussunk versenyt itt a tyúkólak körül, hogy lássuk meg ki bírja jobban szuflával!
A fiatal kakas gondolja, mit akar itt ez a vén kakas, és így válaszol:
- Tudod mit? Áll a fogadás! Öt kört futunk! A győztesé az összes tyúk! Sőt még adok is egy fél kör előnyt - mondja büszkén.
A verseny megkezdődik, a tyúkok hangosan kotkodálva biztatják a küzdő feleket. A 3. körnél már az öreg kakas előnye már majdnem elfogy, de azért még mindig ő van elöl. A nagy rikácsolásra azonban a farmer kilép a házból, és a jelenetet látva, hozza puskáját, céloz, majd: Durrr! A fiatal kakas összecsuklik, vége.
A farmer közelebb megy, megcsóválja fejét:
- Én ezt nem értem! Ez már a 4. homokos kakas ebben a hónapban!

Két hangya megy az erdőben. Egyszer csak találnak egy elefántot. Azt mondja az egyik:
- Te, én visszaszaladok a többiekért, te meg addig vigyázz, hogy el ne menjen.
El is szalad a másik hangya, aztán egy idő múlva az elefánt is odébbáll. Jönnek vissza a hangyák, és az elefánt sehol.
Kérdezik a hangyát:
- Hol az elefánt?
- Elment.
- Ne hazudj biztos megzabáltad, még most is zsíros a szád széle!

A kis molylepke először repül ki a szekrényből. Amikor hazaér, megkérdi tőle az anyukája:
- Na, milyen odakint kicsim?
- Nagyon örültek nekem, mert mindenki tapsolt!