Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének.
- Hát jó – így a nő -, bevallom. Háromszor.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez? A bankigazgató felajánlotta, hogy…
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és nem volt elég pénzünk a műtétre?
Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy…
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! És harmadszor?
- Hááát…emlékszel, amikor polgármester akartál lenni?
- Igen.
- És akkor hiányzott még ezerkétszáz szavazatod…

Ahmed nősülni készül. Nagyon tetszik a jövendőbelije, csak egyetlen egy dolog zavarja: igen nagy méretű cipőt hord.
Meg is kérdezi egyszer:
- Kedvesem, miért ilyen nagy a lábad?
- Tudod, sokat jártam a forró homokban, talán azért.
A nászéjszaka után újra egy kérdést tesz fel szíve választottjának:
- Kedvesem, te le is ültél arra a forró homokra?

Férj: – Te naplót vezetsz a veszekedéseinkről?
Feleség: – Igen!Miért mi a baj vele?
Férj: – Az, hogy decemberig előre ki van töltve!

- Erika kisasszony - szól fejét csóválva az igazgató a titkárnőjéhez -, maga napról napra kövérebb...
Nem tudna kicsit jobban vigyázni magára?
- Önnek kellett volna jobban vigyáznia, igazgató úr!

- Haver, mond csak nálatok ki viseli a nadrágot?
- Természetesen én.
- És hogy csinálod?
- Minden nagy dologban én döntök, többi az asszony dolga.
- Na, és hányszor volt már "nagy dolog"?
- Eddig még egyszer sem...

Egy nemrég nősült írótól kérdezi a barátja:
- Mi újság veled, komám? Hogy tetszik a házasélet?
- Nagyszerű! Már két drámára való anyagot összegyűjtöttem!

A pasi este odaáll az asszony elé! Mutogatja neki a muszkliját:
- Nézd Kamilla!Ez itt 80 kiló dinamit!
Az asszony nevetni kezd:
- De mit érek vele, ha a gyújtózsinór csak néhány centi!?

Miből tudhatod meg, hogy a férjed el van hízva?
- Amikor reggel munkába megy, a fenekére csapsz, és még rezeg, mikor hazaér.

Béla kinéz egy szép májusi reggelen az ablakon:
- Drágám, látod milyen szépen süt a nap?
- Igen, és?
- Milyen szépen csiripelnek a madarak!
- És?
- Láthatod, milyen szép nap van ma?
- Na és?

- Nem emlékszel? Azt mondtad, hogy egy szép napon elmész!

- Fogadni mernék, hogy kétszer is meggondolod, mielőtt magára hagyod a feleségedet éjszakára. - mondja egy férfi a barátjának.
- Igen, először azon gondolkodom, hogy mit mondjak, hová megyek, aztán meg azon, hogy miért nem jöhet velem.