Családi idill:
- Drágám, hozd ide a sört a hűtőből!
- Varázsszó?
- Odabasszak?!

- Képzeld rájöttem, hogy a feleségem megcsal, és még hazudik is!
- Honnan tudod?
- Ma reggel jött haza, és azt mondta, hogy a nővérénél aludt.
- És honnan tudod, hogy hazudik?
- Onnan, hogy én aludtam a nővérénél.

Úgy örülök drágám, hogy végre kettesben lehetünk! - mondja a férfi a nőnek.
- Amúgy nehezen tudtál elszabadulni a férjedtől?
- Áá, dehogy! Ma éppen veled ment egész napos horgászatra...

Tegnap szokás szerint fél 7-kor értem haza a munkából, és azonnal észrevettem, hogy a feleségemnek rossza napja volt. Akármit mondtam neki, mindenre ingerülten válaszolt. Nyolc óra körül már kezdett elegem lenni a vitatkozásból, ezért kitaláltam, hogy tegyünk úgy, mintha most érkeznék csak haza, és kezdjük elölről, nyugodt hangon, az egész társalgást. Kimentem az ajtón, majd visszajöttem, és kedvesen beköszöntem:
- Szia, drágám, megjöttem!
Mire ő:
- Hol a fenében voltál? Már este 8 óra van!

A férj korábban ér haza a munkából, és a feleségét az ágyban találja.
- Te meg mit keresel az ágyban ilyenkor? - kérdi gyanakodva.
- Kicsit megfájdult a fejem, ezért ledőltem egy kicsit - válaszolja a feleség.
- És ez a szivar meg honnan van? - kérdi a férj emeltebb hangon.
- Kubából! - jön a válasz az ágy alól.

Egy férfi minden vasárnap horgászni jár, az időjárástól függetlenül. Ha esik, ha fúj, ő minden vasárnap hajnali 5-kor már a vízparton üldögél.
Egyik nap azonban nagyon rosszul érzi magát, és mivel még jégeső is esik, meggondolja magát és visszamegy a házba. A felesége még alszik, így a sötét szobában levetkőzik és befekszik az asszony mellé. Odabújik hozzá, és a fülébe súgja:
- Nagyon cudar idő van odakint!
A felesége félálomban:
- Most gondold el, az idióta férjem még ilyenkor is pecázik!

- Drágám, mondd, hogy szeretsz!!!
- Szeretlek.
- Mondd azt, hogy, imádlak, életem, te vagy a mindenem...
- Imádlak, életem, te vagy a mindenem.
- Most mondj valamit magadtól is, kérlek!
- Aluggyááá' mááá'

Kiss úr egy hatalmas rózsacsokorral állít be a kórházba, ahol a felesége épp egy gyermeknek adott életet. Örömittasan felesége nyakába borul. Ezalatt a nővérke elsiet, hogy behozza nekik a babát. Azonban amint Kiss úr meglátja a gyermeket, elfehéredik: "de hát ez fekete!"
"Ne ijedj meg!" kiáltja az asszony; "nem úgy van, ahogy esetleg gondolod! Egyszerűen túl kevés volt a tejem, hogy megetessem a bébit, ezért mellém adtak egy fekete dadát, hogy ő etesse meg a kicsit. És ennek most ez a hatása, amit látsz. De majd idővel megoldódik a dolog...."
Amint hazaérnek, leül Kiss úr, hogy édesanyjának is elújságolja a nagy örömhírt.
"Anyám,", írja, "épp most jövünk a kórházból. Végre, 8 év után utódunk született. Csak tudod, Anyám, Annának nem volt elég teje, hogy a kicsit megetesse, ezért a kórház egy színesbőrű nőt adott mellé dadának - és ez kihatott a gyerekre. Egészen fekete lett. De majd idővel megoldódik a dolog..."
"Kedves Fiam," válaszolja az anyja, "engem is hatalmas örömmel tölt el, hogy végre van egy gyermeketek. Ami a dadás dolgot illeti, arra csak azt mondhatom, hogy velem hasonlóként történt, amikor Téged a világra hoztalak. Mivel nem volt elég tejem, de volt egy tehenünk, annak a tőgyéből szívtad aztán ki a tejet. Azóta Te vagy a világ legnagyobb marhája..."

- Hol a fenében vagy?! - hívja fel a feleség dühösen a férjét.
- Drágám, ne legyél már ilyen ingerült - mondja a férj. - Emlékszel arra a kis ékszerboltra, amit a múltkor láttunk? Tudod, ahol kinézted azt a nyakláncot, és én mondtam, hogy egyszer majd megkapod tőlem?
- Ó igen, emlékszem - mosolyodik el a feleség kissé megenyhülve.
- Na, szóval van mellette egy jó kis kocsma, ott vagyok éppen!

Miklóska tanító nénije megdöbben, mikor látja, hogy a gyerek szeme alatt óriási kék-zöld foltok éktelenkednek.
- Mi történt veled, talán elestél a bringával? - kérdi.
- Nem, apám megvert. - mondja Pistike.
- Micsoda? - hitetlenkedik a tanító néni-, apád a szülői munkaközösség elnöke, minden nyáron kifesti az osztálytermet, áldott jó szelíd ember. Hogy történt?
- Éjszaka kimentem a WC-re, és a hálószoba előtt hallottam, hogy anyám ezt mondja:
"Drágám, én mindjárt elmegyek".
Mire az apám:
"Én is megyek már."

Én meg bementem elköszönni...