A kissé debil Pistikének verset tanítanak a nagypapa szülinapjára.
- Figyelj, Pistike:
"Én nagy költő nem vagyok,
Hosszú verset nem tudok,
Versem rövid, mint a nyúlnak a farka,
Éljen soká a nagypapa!"

Eljön a nagy nap, Pistit felállítják a székre:

"Én nad kőtő nem vadok,
Hosszú verset nem tudok,
Versem rövid, mint a nagypapa farka,
ÉLJEN A NYÚL!"

- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - kérdezi a hatéves Pistikétől a pszichológus.
- Orvos, festőművész vagy ablakmosó. - feleli a gyerek.
- Hát, ez nem egészen egyértelmű.
- Dehogynem! Pucér nőket akarok látni, és kész!

Az iskolában a tanárnő a híres emberekről tart előadást.
- Tudjátok a híres emberek azok voltak, akik valami nagyot tettek valamilyen téren. Ilyen volt Kolumbusz Kristóf a felfedezések terén, vagy például Edison a találmányok terén.
Tudna valaki hasonló példát mondani?
Pistike vadul jelentkezik:
- Nekem a nagyapám perecárus volt a Hősök terén.

Az iskolában a tanítónéni kérdezi a gyerekektől, hogy mit nem szabad a szájba venni? A gyerekek sorba jelentkeznek:
- A radírt. - mondja Jancsika.
- A ceruzát. - mondja Gézuka.
- Az égő villanykörtét. - mondja Pistike.
- Ezt miből gondolod kisfiam?
- Abból tanító néni, hogy anyukám azt mondta apukámnak az este, hogy kapcsolja le a villanyt, különben nem kapja be...

Pistike hazatérve az iskolából lelkesen meséli a papájának:
- Képzeld apu, ma azt tanultuk az iskolában, hogy némelyik állatnak minden télen új bundája van.
- Pszt, halkabban, nehogy ezt anyád meghallja!